Fogalmam sincs, hogy olvassa-e egyáltalán még valaki ezt az oldalt, de mivel született optimista vagyok, úgy döntöttem, írok, hátha valaki arra vetemedik, hogy mégiscsak elolvassa egyszer.

Ez a hét eléggé őrültekháza módjára telik, a fél reservations csapat lebetegedett, úgyhogy nagyon sok munka van. Kárpótlásul viszont hosszú lesz a hétvége, mert itt valamiért munkaszüneti nap május 3.-a. Holnap este el akarok menni valahova, bár gondolom a kollégákkal úgyis egy pubban kötünk ki munka után, mivel péntek lesz. Tegnap este a Sohoban vacsoráztunk Edinával, utána elmentünk egy bárba, ami általában tömve szokott lenni, és gyanús is volt, mikor befele mentünk, hogy a szokásosnál jóval kevesebben vannak. Mint kiderült, azért, mert zártkörű szülinapi buli volt, amire mi csak úgy random besétáltunk, de ha már egyszer ott voltunk, megköszöntöttük az ünnepelt lányt (úgysem tudott magáról jóformán semmit, nemhogy azt, hogy mi kik vagyunk). Random elkezdtünk beszélgetni pár emberrel, úgyhogy végül jól sikerült az este, de azért tényleg vicces volt látni az emberek arcát, ahogy igen erősen koncentrálnak, hogy rájöjjenek, vajon minket honnan kéne ismerniük.

Elhatároztam, hogy keresek egy capoeira csoportot valahol a munkahelyem környékén, vagy itt a lakástól nem messze, hogy legyen végre egy platform, ahol ismerősöket szerezhetek. Meg hát persze azért is, mert baromira hiányzik az edzés. Jó a görkori, meg minden, de hát azért nincs is párja egy jó kis rodának.

Melinda külön kérésére íme egy lista, hogy mit szeretek itt és mit nem (a teljesség igénye nélkül, persze). Imádom a humuszt; a sütiket; azt, hogy itt nem azt tartják divatosnak, hogy ugyanolyan színű cipőt, övet és táskát kell hordanod; a kis galériákat; a hihetetlen erősségű kézszárítókat a mosdókban; a parkokat; azt, hogy a cheers szót mennyi mindenre lehet használni, és azt, hogy itt ok nélkül is mosolyognak az emberek. Jóval nehezebb összerakni a nemszeretem listát, mert a kis hülye angol dolgok, amin akár bosszankodni is lehetne, engem valójában végtelenül szórakoztatnak. Az mondjuk kifejezetten nem szeretem, hogy itt nem fognak kezet egymással a férfiak; az ölelés úgy működik, hogy fél méterre álltok egymástól, és kicsit elhajoltok ellentétes irányba, de úgy, hogy még nem ér össze semmitek, max az ujjbegyeddel hozzáérhetsz a másik vállához egy pillanatra; és amit a legeslegjobban utálok, hogy olyan hamar bezárnak a helyek.