Három random dolog, ami fölött nehéz szó nélkül elsiklani: a smalltalk, a nadrág helyett hordott leggings és a késelés. Mindegyik végtelenül divatos itt. 

Kezdjük az elsővel. A mellébeszélésről van szó, vagyis arról, hogy mindig mindenhol mindenkivel le kell futnod a kötelező „hogy vagy, milyen volt a hétvégéd, milyen az idő éppen” köröket, mielőtt ténylegesen belekezdhetnél a mondandódba. Legyen ez a pakisztáni eladó a sarki kisboltban vagy a pénzügyi vezető egy nagyvállalatnál, akit fel kell hívnod céges ügyben. Eleinte nagyon furcsának tartottam, aztán idegesített kicsit, de most már kifejezetten élvezem. Olyan jól tud esni, mikor valaki ilyen kedvesen szól hozzád, még akkor is, ha tudod, hogy valójában baromira nem érdekli, hogy hogy vagy. Amire a legjobban kíváncsi vagyok, az az, hogy vajon hol tartana az ország gazdasága, ha nem pazarolnák a beszélgetések felét a smalltalkra.

Ha lehetne, minimum 200 font helyszíni bírságot rónék ki mindenkire, aki nadrágként hordja a leggings, rövid pólóval vagy toppal meg egy övvel. Biztos van olyan ember, akin ez jól áll, de eddig egyet sem láttam.

A késelés pedig nem tudom, hogy Hasfelmetsző Jack miatt ilyen trendi-e itt, de folyton erről szólnak a hírek. Nyilván millió egyéb helyen történik a világon késelés nap mint nap, de itt számomra meglepően gyakori, főleg a fiatalok körében.

És akkor bónuszként a tegnapi prostis sztori: egy rendőrnőnek öltözött sztriptíztáncosnő beszállt mellém a liftbe a házunkban, és megkérdezte, hogy hol van az 54-es lakás, ahova mennie kell, mert ő sajnos nem találja. 72-es betűmérettel van csupán kiírva minden emeleten a lift mellé, hogy az adott szinten melyik lakások vannak, de nyilván nem ok nélkül ez a szakmája a lánynak, ami, úgyhogy magyarázat helyett egyszerűbbnek láttam csak megmondani neki, hogy a harmadikra kell mennie. Életem leghosszabb liftezése volt az a két emelet, amit ki kellett bírnom röhögés nélkül. Remélem a héten kapok egy tűzoltót ezért cserébe. Legalább két emeletnyi időre.