Csak úgy repülnek a napok, a bejegyzések meg rövidülnek és ritkulnak, shame on me. Igyekszem változtatni ezen.

Először is részvétem mindenkinek az otthoni londoni időjárás miatt (miután minden második ember státuszában/csoporttagságában/lájkolt oldalán ezt látom, gondoltam nem hagyom szó nélkül). Jelentem, itt 18 fok volt ma és a nap is sütött. Hogy egy fokkal kevésbé utáljatok, elárulom, azért volt egy pici zápor is délután.

Ami az elmúlt heteket illeti, a péntekek általában ugyanolyan forgatókönyv alapján telnek: munka után fogja magát a cég, és elvonulunk egy pubba, ami ott van az irodától öt percre. Nagyon jó a hely, kis belső terasszal, virágokkal és sok sok ciderrel. Hétről hétre egyre jobbak ezek a céges ivások. Baromi jó módszernek tartom ezt egyébként arra, hogy összehozza azokat kollégákat, akik amúgy a napi munka során nem jutnának túl a „Szia, xy van a vonalban, kapcsolhatom?” jellegű kommunikáción. Most pénteken egyébként úgy indult neki mindenki, hogy csak egy sörre ugrunk le, aztán persze öt kör után Shoreditchben kötöttünk ki egy szülinapi bulin (most legalább ismertük az ünnepeltet, nem úgy, mint a múltkori incidensnél, amikor véletlenül egy zártkörű szülinapi partyba csöppentünk Edinával, ahol senkit sem ismertünk). Apropó szülinap, múlt vasárnap Babusét ünnepeltük, képek hamarosan.

Múlt hétvégén végre eljutottam a Saatchi Gallerybe, már régóta tervben volt, szenzációs az a hely. Tegnap a Photographers’ Galleryben voltam, ma meg Whitechapelnél egy kiállításon.

Nagyon rajta vagyok az ügyön, hogy találjak olyan embereket, akikkel össze lehet járni hétvégeken, vagy programokat lehet csinálni hétköznap esténként, amikor az elfoglalt barátaim dolgoznak. Most úgy tűnik, van egy Sri Lanka-i lány, akivel a héten munkaügyben találkoztam (a főnököm elvitt egy meetingre egy ingatlanügynökséggel, ahol ez a csajszi dolgozik). Aranyosnak tűnik a csaj, és elkezdődött valamiféle kapcsolatteremtés közöttünk (értsd: túljutottunk a smalltalkon), ami itt értékelendő. Sajnos a lakótársaim változatlanul használhatatlannak bizonyulnak a szocializálódást tekintve, bár az azért egész szép gesztus volt az olasz lánytól, hogy hagyta az bátyját egy boxerban a konyhánkban főzni egyik este.

Jövő héten csütörtökön színház van betervezve, szombaton meg egy jótékonysági rendezvény a Regent’s Parkban, ahova az egész cégünk kivonul, és ki-ki lefutja/sétálja/görkorizza a maga 5 km-ét, utána meg piknikezünk a parkban. Lávli.

Május végén irány Brighton, Edinával már le is foglaltuk a szállást a hosszú hétvégére. A fürdőruhát mondjuk nyugodt szívvel hagyom itthon, de látványnak legalább szép lesz a tenger.

Végül, de nem utolsósorban bejelentem, hogy a hét különdíját (sőt, megkockáztatom: a hónapét) a High Volume Pumping Unit nevű tűzoltó-különítménynek adom.