Pont egy hónappal a nyaralásom után végre eljutottam oda, hogy írjak. Shame on me, tudom.

Szóval július végén 10 napra hazamentem, hogy egy intenzív töltött káposzta / pálinka kúrán vegyek részt. Nagyon jó volt újra látni mindenkit (már akivel sikerült találkoznom). Szerencsésen úgy sikerült időzítenem az utat, hogy kifogjam azt a hetet, amikor minden este esett az eső és 20 fok volt, hogy mindenkitől megkaphassam, hogy hazahoztam magammal a londoni időjárást (aminek a valósághoz vajmi kevés köze van, de ez mellékes).

Augusztus 11-én Edinával kimentünk a Wembley stadionba megnézni a magyar-angol meccset. Rajtunk kívül még 72 ezer ember döntött úgy, hogy ugyanezt teszi, elég lenyűgöző volt a tömeg. Sajnos a jegyünk egy hardcore angol szektor közepére szólt, de annál viccesebb volt az egész. Kivéve azt a részt, amikor véletlenül felrúgtam a sörömet, és az az előttem ülő 120 kilós kifestett arcú angol táskájába borult. Egyetlen óriási szerencsém, hogy lány vagyok, úgyhogy egy széles mosollyal meg némi mentegetőzéssel megúsztam a dolgot verés nélkül. Pedig az én arcom is ki volt festve.

A munkahelyen annyi a változás, hogy felvettek a csapatunkba két új embert, egy litván lányt és egy indiai srácot. A lány elég vagány, de nagyon kemény akcentusa van, úgyhogy baromira kell koncentrálnom, hogy értsem, amit mond. A sráccal tegnap este a pubban beszélgettem először, ahol kifejtette, hogy szerinte minden szép nő buta, úgyhogy valahogy el is halt a kommunikáció nem sokkal ez után a pont után.

Pár héten belül újabb látogatók érkeznek, úgyhogy megint sűrűek lesznek a napok.