Change. That's wassup.

 2010.03.22. 21:41

Avagy az új lakásom és az új munkahelyem krónikája.

A lakással kezdem.

Eleve úgy volt megbeszélve, hogy Babusnál csak a kezdeti időkben maradok, amíg nem tisztázódik, hogy lesz-e munkám, vagy sem, illetve amíg bele nem rázódom picit az itteni életbe. Amúgy sem akarom nála túlfeszíteni a húrt (haha), és sokáig visszaélni a vendégszeretetével, úgyhogy elkezdtem albérletet keresni már a második héten. Találtam is viszonylag gyorsan egy nagyon édes szobát itt Clapham Junction-nél, másfél perc sétára Babustól. A szoba is jól nézett ki, az ára is jó volt, és a főbérlő srácnak nagyon szép dús volt a haja, úgyhogy tetszett volna a hely. A srác mondta, hogy már meg van beszélve három másik emberrel, hogy megnézik a szobát, de másnapra kitalálja, hogy kit választ, ki költözhet be. Másnap délután hívott, és előadott valami végtelenül zavaros sztorit az apjáról, aki állítólag pont előző este találta ki, hogy Lengyelországból Londonba költözik, ezért kell neki a szoba… De azért a srác megpróbál valami más helyet találni az apjának, mert nem akarna vele lakni, és majd felhív másnap, hogy sikerült-e valamit kitalálnia. Persze azóta is hív… A legszebb a dologban, hogy egy héttel később láttam gumtree-n, hogy újra meghirdette az a szobát, amibe állítólag az apja költözött volna... Na mindegy, biztos nekem nem volt elég dús a hajam.

Aztán megnéztem még egy lakást északon, egész normálisnak tűnt a hely a térképen. Aztán mikor végig kellett sétálnom egy utcán, ahol végig pakisztáni árusok ültek az utca közepén a boltjaik előtt, és köpködtek az útra, akkor újragondoltam a dolgot, és hagytam a fenébe a lakást, akármilyen jónak is tűnt a power shower…

Megnéztem aztán egy harmadik lakást, amiben öt lány lakott, de úgy nézett ki a hely, mint Daniék nagykörúti albérlete anno (bocs D, de tényleg). Úgyhogy azt is hagytam inkább, pedig arra már majdnem igent mondtam, de Babus meggyőzött, hogy maradhatok még nála, ha továbbra is ilyen jól főzök, úgyhogy maradtam.

Aztán végül csak megtaláltam az igazit, tíz percnyire van busszal Babustól, Battersea Park mellett. Gyönyörűen felújított, öt szobás, két fürdőszobás lakás, légkeveréses sütővel. Négy másik lány lakik ott, de nem találkoztam velük, mikor ott voltam. Jövő hétvégén költözöm oda. A legnagyobb poén az egész sztoriban pedig az, hogy teljesen véletlenül pont a szembeszomszédom lesz az egyik középiskolai volt osztálytársam. Ennyire kicsi a világ basszus.

És akkor a munka. 

Mivel a jelenlegi munkahelyemen az a stratégia, hogy mindenkit két hónapig alkalmaznak, és utána érzéketlen búcsút vesznek tőle, gondoltam elébe megyek a dolognak, és nem várom meg, amíg kirúgnak. Visszajeleztek egy helyről, és a telefonos interjú után kérték, hogy menjek be egy személyes találkozóra is, délután fél 5-re. Tudni kell, hogy minden nap legalább 6-ig, de inkább fél 7-ig dolgozom, és itt nem divat az, hogy bárkit is elengednének korábban, ha valamilyen dolga van, vagy bármi. Nem volt tehát más választásom, mint hogy előadjam a nagyhalált: reggel egy árnyalattal világosabb alapozó fel, sál a nyak köré, műköhögés és orrfújás egész nap, látványosan szenvedés és intenzív sóhajtozás. Sikeresen hazaküldettem magam, úgyhogy el tudtam menni az interjúra. Nagyon szimpatikus volt a cég, bár azért eléggé zavarba jöttem, mert egy baromi szexi srác interjúztatott, akinek szintén nagyon dús volt a haja. Ez valami járványféle lehet errefelé. Az interjú után persze megnéztem facebookon a srácot, és mondtam Babusnak, hogy fogadni mernék, hogy vagy a barátnője lesz a profilképe, vagy egy autó. Egy lány volt. Aztán közelebb hajoltam a képernyőhöz, és láttam, hogy az nem egy lány, hanem ő, nőnek öltözve. Aztán még közelebb hajoltam, és láttam, hogy az ő, de nem is nőnek öltözve, hanem csak úgy általában. Ez is valami járvány errefelé… A munka amúgy itt is ilyen adminisztratív jellegű akármi, nem is tudom pontosan a megnevezését, majd holnap kapom meg a szerződésemet, azon biztos rajta lesz (sexy gay guy’s assistant, valami ilyesmire számítok). Na mindegy, lényeg, hogy nagyon tetszett az iroda is, meg a cég is szimpatikus volt, pláne hogy van egy pingpongasztaluk, és minden péntek délután verseny van. Ráadásul a fizetésem is sokkal jobb lesz ezen a helyen. Szerencsére én is tetszettem nekik, úgyhogy volt még egy második köröm múlt csütörtök reggel, ma meg jött az örömhír, hogy jövő hétfőn kezdhetek is.

Joy! :)

 


A bejegyzés trackback címe:

https://fiveoclockfire.blog.hu/api/trackback/id/tr91860863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gringow 2010.03.23. 11:03:08

jó volt olvasni, gratulálok! egyébként a húros poén ütött az elején, azért még inkább gratulálok;)

Tripsy 2010.03.23. 23:45:59

@gringow: Igyekeztem. ;)
@csabi: Köszönöm! :)
süti beállítások módosítása