Akárki akármit mond, a hétfők nem törvényszerűen borzalmasak. Az enyém például kifejezetten nagyon jó volt.

Ma volt az első munkanapom az új munkahelyemen. Egy vagány feka csaj tanított be, ő interjúztatott a második körben, szóval már találkoztam vele korábban. Baromi aranyos volt és segítőkész, mire bementem reggelre, már mindent előkészített nekem, volt email címem, hozzáférésem a meghajtókhoz meg tűzőgépem is. Kissé nagy volt a kontraszt az előző helyhez képest…  Eléggé izgultam mondjuk, hogy tudjak koncentrálni, felfogni és megjegyezni mindent, amit tudnom kell, úgyhogy kész szerencse, hogy nem a szexi srác asszisztense lettem, különben nem nagyon tudnék koncentrálni semmire… Ráadásul pont olyan helyen ülök, hogy egy böszme nyomtató eltakarja, hogy ne is lássam, és ez így van jól (hiába tudom, hogy meleg, akkor is jó ránézni – olyan, mint valami műalkotás egy múzeumban, csak ő mozog is.)

A cég ingatlanközvetítéssel foglalkozik vállalati ügyfelek számára. Én, mint reservation administrator, a számlázásban fogok segíteni, és a cég által újonnan megvett ingatlanok leírásait fogom csinálni (ami alapján a bérlők kiválasztják, hogy melyik lakást fogják kivenni), meg a régieket frissíteni, meg foglalásokat viszek be a rendszerbe, és hasonló operatív dolgokkal fogok foglalkozni. 60-an dolgoznak itt, többségük a húszas évei vége felé jár. Minden pénteken dress down day van (a többi nap magassarkú, tiptop téma megy), és 4.30-kor közös ivás meg pingpong bajnokság, mert az egyik tárgyalóteremben van egy pingpongasztal. A falak narancssárgák és kivizöldek, és jó nagy a konyha. A feka csaj, aki a felettesem, elvitt ebédelni egy nagyon jó étterembe, és nem hagyta, hogy kifizessem a sajátomat, mert hogy ez az első napom itt, és ez volt a welcome ajándékom. Nyilván nem lehet összehasonlítani egy kezdő vállalkozást meg egy piacvezető, húsz éve létező céget, de azért ég és föld a különbség az előző munkahelyem meg e között. Nap végén egyszerűen csak úgy éreztem, hogy jó helyen vagyok végre. Remélem ez így is marad jó darabig.

És akkor újra a lényegre térek.

Ma hazafelé jövet a fiúk bekapcsolták nekem az egyik tűzoltóautó szirénáját, és fütyültek meg kiabáltak is hozzá.

Elszomorít, hogy négy nap múlva el kell hagynom őket. Viszont csak tíz percnyire leszek tőlük, úgyhogy nem lesz végleges a búcsú… ;)