Közkívánatra, na és persze saját helyzetem megkönnyítésére elindítottam ezt az oldalt, hogy csak egy példányban kelljen helyzetjelentenem, és ne mindenkinek külön-külön.

Már lassan két hete, hogy Londonba költöztem. Babus szobájának közepén vagyok rezidens így a kezdeti időkben, amíg nem találok egy normális albérletet, vagy amíg Babus ki nem dob. Bár ahhoz túl jól főzök, hogy ez utóbbi megtörténjen, úgyhogy talán biztonságban vagyok. :)

Szerencsére munkát már a második napon találtam, illetve a telefonos interjú része már akkor lezajlott, mikor még otthon voltam. Mycitydeal-nek hívják a céget, ahol egyelőre két hónapig biztosan van munkám, aztán a próbaidő lejárta után majd meglátjuk, mi vár rám a továbbiakban. A City-ben van az iroda, szóval a környéken mindenhol irodaházak vannak, és az ott dolgozókra szakodosott boltok (kávézók, takeaway helyek tömkelege). 50-en vagyunk a cégnél, az átlagéletkor 25 év, elég nemzetközi a csapat, vannak angolok, németek, franciák, olaszok, meg néhány beazonosíthatatlan származású arc, és ugye én, a Balkán képviseletében. General admin intern vagyok, ami annyit takar, hogy mindenféle apró elintézendő feladatokkal engem keresnek meg (lásd: repülőjegy/hotelszoba foglalás, irodaszer-rendelés, postára mászkálás). Nem túl stresszes munka, pont jó így az első időkre, amíg normálisan meg nem tanulok angolul, meg rá nem jövök az itteni élet mikéntjeire. Van egy angol lány, Chrissie, aki nagyon kedves velem. Az első napomon nagyon másnaposan jött be az irodába, úgyhogy rögtön szimpatikus volt. :) Az egyik HR-es lánnyal is már egyre többet beszélgetek. A főnökről: mikor rákerestem facebookon, a legelső rajongói oldala a ’Gay marriage’ volt… És ez elmondható rajta kívül még öt srácról az irodában. Hát ilyen ez itt.

Ha már témánál vagyunk, ne tudjátok meg, hogy itt mennyi férfi jár női ruhában. Sőt, ha beöltözős buli van valahol, akkor a srácok 95%-a nőnek öltözik. Melinda bulijai halálra lennének ítélve, ha a magyar srácoknál is ez lenne a helyzet. God bless Hungarian boys! ;)

A város gyönyörű. Az első héten végig esett az eső ugyan, de mióta március van, végig süt a nap. És igen, tudom, hogy otthon havazott, úgyhogy 1-0 ide. Nemsokára közzéteszek fotókat is, amint rájövök a blog.hu működésének rejtelmeire (sorry, kezdő blogger vagyok még, nézzétek el a kezdeti bénázásokat.)

A kaják nagyon jók (mindenféle irónia nélkül mondom ezt), csak baromi egészségtelen mindegyik. Ezek a félkész kaják, meg sütik főleg, amik a legolcsóbbak, és ezért mindenki azt eszi. Én is elcsábultam egyszer, megvettem egy óriási dupla csokis muffint, azt a fajtát, amelyiknél már csak attól is diabéteszed lesz, ha ránézel, de egyszerűen nem lehetett kibírni, hogy ne vegyem meg. :) Lényeg a lényeg, igyekszem minél többször főzni, pláne hogy olcsóbb is, és talán egészségesebb is. Bár azért a babfőzelék nem az igazi az itteni „tejföl”-ből, és hiányzik belőle az a jó kis otthoni füstölt kolbi, de azért meg lehet találni itt is a jó alapanyagokat.

A sörök kurvajók.

És akkor most jöjjön a lényeg. Van egy tűzoltóállomás az utcánk végében. Minden reggel és este elmegyek előtte az állomásra menet. A héten egyik reggel rámkacsintott az egyikőjük, másnap délután meg integetett egy másik. Imádom őket. Amikor épp nem tüzet oltanak vagy hősiesen kockáztatják az életüket, akkor nagyon aranyosan pakolnak mindig az örsön, hogy láthassam őket, vagy pingpongoznak, hogy láthassam a bicepszüket. Ma pedig, wait for it, röplabdáztak az udvaron. Ez egy csodálatos nap. :)

Első körben legyen elég ennyi, tessék nyugodtan szétkommentelni.