Az elmúlt hétvége volt az év legmelegebb hétvégéje Londonban, legalábbis ezt mondják a meteorológusok, úgyhogy jelentem, én már túl vagyok a nyáron.

Az egész város a szabadban volt a hétvégén, az összes park dugig volt emberrel, és mindenkinek iszonyú jókedve volt. Persze sírt a szájuk, hogy milyen meleg van, és még valószínűleg egy hónapon keresztül erről a hétvégéről meg a „heatwave”-ről fog beszélni mindenki, de hát ezek már csak ilyenek. És nyilván mindenki nagyon csúnyán le is égett, nem bírja a napsütést a randa kis malacszínű bőrük.

Péntek este kollégákkal voltunk a pubban, micsoda meglepetés. Szombat Edinával krikettmeccs nézés, napozás és görkorizás a Battersea Parkban, este ismét egy kis pubozás, éjjel ujjatlan felsőben sétálás az utcán, pont, mint ahogy otthon szoktuk azokon a jó kis nyárestéken. Vasárnap egy igazi masszív brit reggelivel indult a nap, aztán egy kis galériázás, egy kis Hyde Park délután. Nagyon jó hétvége volt.

Múlt héten végre eljutottam színházba is, a Real Thing nevű darabot néztük, végtelenül vicces volt. Állítólag sok helyen van ilyen, de én most láttam ilyet először: a színpad fölött egy nagy digitális kijelzőn végig feliratozták a darabot. Elég sokat segített ez a megértésben, mikor nagyon belemelegedtek a szlengekbe, vagy mikor valamelyik szereplő iszonyatos skót akcentussal kezdett beszélni.

A munkahelyemen megpályáztam egy belső pozíciót a marketing osztályon belül, de sajnos kiderült, hogy html-gurut keresnek, és nem engem, de majd ha bővül a department, és kell egy mezei marketing ember, akkor gondolnak rám. Addig meg marad a reservations. A héten felmondott az egyik ember a csapatunkból, Lewis. Új-Zélandi a srác, brutális akcentussal és halálos világfájdalommal az arcán, 24/7. Annyira utálta a munkáját, hogy képes volt még úgy is felmondani, hogy nincs helyette másik munkája, ráadásul a lakásából is kidobták múlt héten.

A többi munkatársamról is egész érdekes dolgok derülnek ki a pénteki pubozások alkalmával, az egyik srácról a múlt héten tudtam meg, hogy rocksztár volt Nepálban, mielőtt Angliába költözött, és túl van egy heroin elvonón is. Egy dél-afrikai srác meg minden héten elmond engem mindenféle nácinak, és folyton vigasztal, amiért én olyan országból jövök, ahol nincs euro.

Alig várom már a vasárnapot, irány Brigthon! Ráadásul aznap este játszik ott London Electricity és High Contrast is. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy tökéletes időzítés.

A jövő hét sztárvendége pedig Kollár Dániel lesz. Jegyek elővételben kaphatók nálam.