Így hívják a boltot, ahova vásárolni járok. A Tescóhoz hasonló a struktúrája, az elrendezése és a kínálata is (itt is rengeteg saját márkás termék van). Nagyon szeretem, mert olcsó és közel van. Viszont van pár furcsaság, amit gondoltam, megosztok veletek.
Nagyjából mindent, ami az út szélén nő és zöld, megfognak, és becsomagolnak egy nejlonzacskóba, és eladják „salad”-ként. Mindenféle fantázianevet eléraknak azért, hogy fancybb legyen, de nem lesz az. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy múltkor egy csomag lóherét is láttam az egyik polcon.
A management valószínűleg nem volt ott azon a marketing órán, ahol a 4P közül a Price-t tanították. Én is utáltam ezt a P-t, de azért annyi csak megmaradt belőle, hogy többféle árképzés is van a világon. Az ASDÁsoknak még ennyi sem. Ők megoldják a dolgot úgy, hogy mindenre ráraknak egy 1 fontos címkét, függetlenül attól, hogy az egy tál csirkemell, négy darab paprika, egy felmosófa vagy egy tusfürdő.
A bolt alapterületének majdnem a felét a félkész mirelit kaják foglalják el. Döbbenet.
Nem ismerik a kiflit. Meg a normális zsemlét sem. :(
A kedvencem a boltban az a pár kassza, ahol nincs eladó, hanem te magad húzod le a cuccokat és dobod be a pénzt/húzod le a kártyát. Kiskoromban mindig ki akartam próbálni, hogy milyen lehet eladónak lenni, annyira misztikusnak tűnt elhúzni a fölött a fekete üveglap fölött a cuccokat, na és az a pittyenés! Most valóra vált ez az álmom is, anélkül, hogy valaha is viselnem kellett volna hozzá a „Segíthetek?” műanyag kitűzőt a felsőmön. Köszönöm, ASDA!
És akkor a lényeg.
Ma ÖT tűzoltó is ott volt, mikor elsétáltam előttük és benéztem az ablakukon. Nagyon kedvesen mosolyogtak, és az egyik nagy néger utánam kiáltott, hogy "Hello!". Mondam neki, hogy "Hi!", de ennyiben is hagytam a dolgot. Ez mégiscsak Melinda szakterülete...
