Már apukám is szóvá tette, hogy régen írtam, úgyhogy tényleg itt az idő, hogy beszámoljak az elmúlt hetekről.
Május utolsó napján egy hosszú hétvégét Brightonban töltöttük Edinával. Vasárnap reggel két óra alatt lebuszoztunk a tengerpartra. Egész szombaton szakadt az eső, de nekünk szerencsénk volt és tűzött a nap egész nap. Leraktuk a csomagunkat a szállón, egy végtelenül cuki kis hostelban, és nekiindultunk felfedezni a várost. Elmentünk a Royal Pavilionba, ami úgy néz ki kívülről, mint a Taj Mahal, ez az uralkodói család brightoni rezidenciája. Brutális báltermek, étkezők és keleti giccsek minden mennyiségben, elég lenyűgöző volt. Aztán persze napoztunk a tengerparton, ettük a fish and chipset, este meg elmentünk szórakozni. Volt egy üveg pezsgőnk, amit betetettünk a szálló recepcióján a hűtőbe, és mielőtt elindultunk volna az éjszakába, lementem, hogy elkérjem. A recepciós srác viszont azt hitte, hogy mi egy leszbikus pár vagyunk, akik az évfordulójukat ünneplik, úgyhogy nem csak az üveg pezsgőt adta oda, hanem adott hozzá rendes poharakat, meg kis rózsaszín szív alakú cukorkákat és édességeket egy tálcán, és nagyot kacsintott, mikor jó szórakozást kívánt az éjszakához. Nem kezdtem el magyarázkodni, mert elég jól néztek ki azok a cukorkák. Aznap este Brightonban játszott London Electricity és High Contrast, de egyszerűen nem találtuk meg a helyet, ahova ki voltak írva, hiába a Google Maps meg az útbaigazítások, úgyhogy egy szimpla pubban kötöttünk ki, ahol olyan érzésünk volt, mintha óriás-országba csöppentünk volna: minden ember hatalmas volt. Instant barátságot kötöttünk két írrel, akikkel aztán Edina nyugovóra térése után tovább buliztam, és persze megtaláltam a helyet, ahol HC-ék játszottak, de másfél órás sor állt a bejárat előtt, úgyhogy inkább csak a tengerparton üldögélve hallgattam a szettjét. A második nap csúcspontja egy all you can eat étterem volt, meg egy random meztelen ember egy ablakban a legforgalmasabb sétálóutcán. Rengeteg meleg volt mindenhol, még sűrűbb koncentrációban, mint amihez az ember Londonban szokott. Egyébként nagyon hangulatos a város, szerintem a nyáron még lemegyünk egyszer egy hétvégére, vagy akár csak egy napra is.
Rögtön a brightoni hétvége után jött Dani látogatása, erről majd ő fog egy vendégposztot szerezni, hadd ne az én elfogult verziómat kelljen megint olvasnotok arról, hogy milyen jó hely London.
Múlt szombaton volt egy grillparti a szlovák barátnőmnél, Alenánál, egy halom ausztrállal, angollal, olasszal, kínaival meg csehvel, akiknek a háromnegyedét nem ismertem, de mindenki nagyon vicces volt, vagy csak kellőképpen részeg már, mire én megérkeztem.
Most hétvégén pénteken a szokásos céges mókázás ment, tegnap délután meg Alenával jártuk be Camdent, este meg filmeztünk, és persze meccset néztünk, mert hát ugye tombol a VB-láz, mint mindenhol. Az irodánkban is felállítottak egy tévét, de állítólag csak az angol meccseket lehet majd nézni, ami szerintem elég diszkriminatív, tekintve, hogy kábé 15 különböző nemzetiségű ember dolgozik a cégnél, és egy jó részüknek kint is van a csapata a vébén… Az egyik kollégám szervezett egy nyereményjátékot, két fontért húzhattunk egy országot, és az nyer, akinek a csapatából kerül majd ki a gólkirály. Én Észak-Koreát húztam. Nem kommentálnám a dolgot.
